Vaníliás valóság

Mi jut eszedbe a vaníliáról?

Te azt mondod süti én azt mondom HÁZ,
te azt mondod illat, én azt mondom rom,
te azt mondod fűszer, én azt mondom fantázia,
te azt mondod gyógyító, én azt mondom életmentő,
te azt mondod megenném, én azt mondom felújítanám....
Első felvonás, avagy a vaníliás álom arcon csap

Bő másfél éve kezdődött, hogy betehettük lábunkat a Vanília utca 7-be, Völgyzugolyház leendő bázisára, azzal a céllal, hogy tanodát hozzunk létre súlyosan sérült gyerekeknek. Készültek a tervek, szövődtek az álmok: de jó, van itt négy fal, végre kezdhetünk velük valamit. Akarom mondani, ÁÁÁÁ, ez itt valójában négy fal és egy tető, ráadásul ezek is omladoznak, mennyi minden kell ide, hogy megtöltsük tartalommal!

                    


Aztán nekiláttunk: betonoztunk, sittet pakoltunk, önkénteseket toboroztunk, építőanyagokat szereztünk. Mindezt megspékeltük múlhatatlan lelkesedésünkkel és tetterővel, gondolván, ez elég lesz.  

                                            
aljzatbeton

betonozás


Nem volt elég! Az építkezést befagyasztják! Mi??? A kábulatunkból ócsudva motyogtuk magunk elé: "hol vagyok, én nem erre a partira jöttem!" Sarkon fordultak, magukhoz ragadva a ház kulcsát, hogy elássák mélyen a fekete föld alá a szívükkel együtt. A tenni akaró tömeg csak állt döbbenten, majd ki viharral, ki csönddel elkezdte felszedegetni a darabokra tört álmait.

Második felvonás, avagy újra vaníliafelhőben úszva

A házikó kulcsa minden nehezítő körülmény ellenére néhány bürokratikus kanyar után visszakerült hozzánk, immáron Völgyzugolyház Alapítványhoz, hogy folytassuk a megkezdett munkát azokkal, akik mind ugyanarra a "partira" jöttek. Hurrá-hurrá, most már 4 fal, egy tető, és egy lebetonozott talaj várta, hogy továbbépítsük Völgyzugolyházat. Sokan azt mondták bolondok vagyunk, de mi tényleg hiszünk benne, hogy képesek vagyunk (sz.rból) semmiből várat építeni. Úgyhogy akkor csapó kettő, újratervezés, szövődtek ismét az álmok. De a kemény mínuszok uralmuk alá vonták Völgyzugolyház földjét további türelemre intve a nyüzsögni vágyókat.

  Amikor a tavasz épphogycsak felvillantotta magát, megmutatva, hogy nem reménytelen, hogy egyszer csak vége lesz a télnek, munkások egy csapata falat bontott, majd falat húzott, ajtót-ablakot beépített a következő havazásig.

bejárati ajtó

válaszfalak épültek

Most, április elején talán elmondhatjuk, hogy az időjárás nem lehet akadály (van bőven így is mit legyőzni). Így míg a gépészeti terv elkészül, és folytatódhatnak a belső munkálatok, húsvétkor a leendő verandaoszlopok talapzatának elkészítésére szánta rá magát egy lelkes önkéntescsapat.

                       

                       


Igen, mert lesz egy verandánk is, ahol elképzeléseink szerint lehet majd ejtőzni, trécselni, fáradalmainkat kipihenni, újságot lapozgatni, gyermekeinkkel együtt lenni, ügyes-bajos dolgainkat kibeszélni. Hintaággyal, virágokkal, a kertben kis szökőkúttal. Na jó, ez utóbbi lehet, hogy már túlzás.

 FELHÍVÁS!

 Indul a harmadik felvonás, avagy Vanília lendületben. Férfiak, apák, ifjak! Az április 7-8-ai és 14-15-ei hétvégére keresünk csapatunkhoz szorgos, önkéntes, lelkes kezeket falak leveréséhez. Jelige: csákánnyal, kalapáccsal jövök. 

 Jelentkezni pedig itt:
volgyzugolyhaz@gmail.com
06-30-366-4312
06-30-749-5807


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

AZ ÖSSZEFOGÁS EREJE

Kép
Az Úr 2016. esztendejében álmot láttunk, hogy a mi kacifántosainknak is lesz sulija.  Aztán az álom rémálommá vált. Megrázva magunkat 2017-ben a régi álmot új köntösbe bújtattuk, és ismét nekifutottunk víziónk megvalósításának. Azt azonban a legmegbízhatóbb jövőbe látó gömbnek sem hittük volna el, hogy ennyi segítő akarat, szorgos kar, kéz, váll kísér majd bennünket az úton. Onnan indultunk, hogy adódott 2 speckó gyerkőc, de nem adódott hozzájuk iskola. Ellenben 2 elszánt anyuka dacolva a magyar valósággal nekirugaszkodott, hogy megoldást találjon. Az elmúlt hosszú hónapok majd minden perce az önkormányzati bérlemény felújításának szervezéséről, a kivitelezési munkálatokról és forrásteremtésről szóltak. A maradék időben pedig Zugolyda ügyeit rendezgettük és Csafna kérdésben lobbizgattunk. Hónunk alatt a kacifántosokkal és a fülünkön lógó tesókkal epilepsziás rohamok és fuldokló etetések között épült és szépült Völgyzugolyház leendő bázisa, Zugolyda-tanoda új ott...
További információk

Vasárnap Völgyzugolyházért futok, avagy Iskolát a kacifántosoknak!

Kép
Nimcsiért, Ivánkáért, Noelért, Gyuszkóért, és remélem, már Hunorért is. Eddig is csináltam ilyet, de azt jól titokban tartottam. Az úgy volt, hogy amikor a futásban újabb és újabb célokat tűztem ki, melyek már kívül estek a komfortzónámon, sokszor úgy tuningoltam magam: értük csinálom. Noelért elfutok a következő villanyoszlopig, aztán Gyuszkóért még a sarokig, máskor Ivánkáért még egy utszahosszat, Nimcsiért meg a piros autóig. Amikor a kisiskolás babonából rálép a fekete kockakőre, azt mantrázva, hogy az aznapi dolgozata így ötös lesz, na, ilyet is csináltam. Akkor most ráteszek még 2 km-t, és ezzel Gyuszkó biztosan hamarabb meggyógyul a tüdőgyulladásból, legyen még 1 km-rel több, hogy Nimcsi buksijában megszűnjenek végre az epilepsziás rohamok. Mert ők ezekből űznek sportot. Ez nem mindig vált be sajnos, mármint a kitűzött penzumot lefutottam, csak a kívánságom nem éppen teljesült. Nem tudom, hogy most fog-e teljesülni a kívánságom, de úgy döntöttem, hogy a Jóügyekért, Tá...
További információk

Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek...avagy a turmix margójára

Kép
Ahogy telnek-múlnak az évek, egyre több minden realizálódik bennem azzal kapcsolatban, hogy mit is jelent súlyosan, halmozottan fogyatékos gyermeket nevelni. Előre bocsájtom, hogy most csak néhány szösszenetet mesélek el arról az élethelyzetről, amelyben vagyunk. A teljes képet megmutatni lehetetlen vállalkozás lenne. Hangulatok, érzések folyton változnak, ez a hullámvasút-effektus. Hol fenn, hol lenn, túlélési, megélési stratégiák dolgozódnak ki szinte észrevétlenül, megannyi szélsőséges érzelem, örök tanulási folyamat önmagunkról, gyermekünkről. Számomra nagyon fontos, hogy ne panaszkodásnak tekintsétek ezt a bejegyzést, mert semmit sem utálok jobban a panaszkodásnál (talán csak a turmixgépet, még akkor is, ha számunkra olyannyira létszügséglet, mint a levegő). Egyszerűen nem visz előre, sőt inkább hátráltat. Mindenben. Itt és most tényekről szeretnék írni. A minap egy kórház liftjébe úgy toltam be a sérült fiamat a babakocsijával (nem szándékosan), hogy a többi utas nem láth...
További információk