A blog átköltözött a https://volgyzugolyhaz.wixsite.com/volgyzugoly/blog  oldalra

2021.03.17.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

AZ ÖSSZEFOGÁS EREJE

Kép
Az Úr 2016. esztendejében álmot láttunk, hogy a mi kacifántosainknak is lesz sulija.  Aztán az álom rémálommá vált. Megrázva magunkat 2017-ben a régi álmot új köntösbe bújtattuk, és ismét nekifutottunk víziónk megvalósításának. Azt azonban a legmegbízhatóbb jövőbe látó gömbnek sem hittük volna el, hogy ennyi segítő akarat, szorgos kar, kéz, váll kísér majd bennünket az úton. Onnan indultunk, hogy adódott 2 speckó gyerkőc, de nem adódott hozzájuk iskola. Ellenben 2 elszánt anyuka dacolva a magyar valósággal nekirugaszkodott, hogy megoldást találjon. Az elmúlt hosszú hónapok majd minden perce az önkormányzati bérlemény felújításának szervezéséről, a kivitelezési munkálatokról és forrásteremtésről szóltak. A maradék időben pedig Zugolyda ügyeit rendezgettük és Csafna kérdésben lobbizgattunk. Hónunk alatt a kacifántosokkal és a fülünkön lógó tesókkal epilepsziás rohamok és fuldokló etetések között épült és szépült Völgyzugolyház leendő bázisa, Zugolyda-tanoda új otthona
További információk

Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek...avagy a turmix margójára

Kép
Ahogy telnek-múlnak az évek, egyre több minden realizálódik bennem azzal kapcsolatban, hogy mit is jelent súlyosan, halmozottan fogyatékos gyermeket nevelni. Előre bocsájtom, hogy most csak néhány szösszenetet mesélek el arról az élethelyzetről, amelyben vagyunk. A teljes képet megmutatni lehetetlen vállalkozás lenne. Hangulatok, érzések folyton változnak, ez a hullámvasút-effektus. Hol fenn, hol lenn, túlélési, megélési stratégiák dolgozódnak ki szinte észrevétlenül, megannyi szélsőséges érzelem, örök tanulási folyamat önmagunkról, gyermekünkről. Számomra nagyon fontos, hogy ne panaszkodásnak tekintsétek ezt a bejegyzést, mert semmit sem utálok jobban a panaszkodásnál (talán csak a turmixgépet, még akkor is, ha számunkra olyannyira létszügséglet, mint a levegő). Egyszerűen nem visz előre, sőt inkább hátráltat. Mindenben. Itt és most tényekről szeretnék írni. A minap egy kórház liftjébe úgy toltam be a sérült fiamat a babakocsijával (nem szándékosan), hogy a többi utas nem láth
További információk

Vasárnap Völgyzugolyházért futok, avagy Iskolát a kacifántosoknak!

Kép
Nimcsiért, Ivánkáért, Noelért, Gyuszkóért, és remélem, már Hunorért is. Eddig is csináltam ilyet, de azt jól titokban tartottam. Az úgy volt, hogy amikor a futásban újabb és újabb célokat tűztem ki, melyek már kívül estek a komfortzónámon, sokszor úgy tuningoltam magam: értük csinálom. Noelért elfutok a következő villanyoszlopig, aztán Gyuszkóért még a sarokig, máskor Ivánkáért még egy utszahosszat, Nimcsiért meg a piros autóig. Amikor a kisiskolás babonából rálép a fekete kockakőre, azt mantrázva, hogy az aznapi dolgozata így ötös lesz, na, ilyet is csináltam. Akkor most ráteszek még 2 km-t, és ezzel Gyuszkó biztosan hamarabb meggyógyul a tüdőgyulladásból, legyen még 1 km-rel több, hogy Nimcsi buksijában megszűnjenek végre az epilepsziás rohamok. Mert ők ezekből űznek sportot. Ez nem mindig vált be sajnos, mármint a kitűzött penzumot lefutottam, csak a kívánságom nem éppen teljesült. Nem tudom, hogy most fog-e teljesülni a kívánságom, de úgy döntöttem, hogy a Jóügyekért, Tá
További információk