Őszi Zugkrónika


Az elmúlt hetekben csak úgy pörögtek az események. Legalább annyi aggasztó, mint ahány vigaszt nyújtó pillanatban bővelkedtek napjaink.
Mindjárt a tanévet 2 szakember, Ági és Éva búcsújával kezdtük mindannyiunk legnagyobb bánatára.
De Hajni az új ped. asszisztens és Ildi, Sztyepa kutyus gazdija új reményt hozott a szívünkbe, így nemcsak stabil szakmai segítséget, de egy rendszeres kutyaterápiás foglalkozást is nyertünk.
















Szerencsénkre feltűnt Viki, a gyakorlott és igencsak jófej gyógytornász is, aki most már szintén fejlesztő csapatunkat erősíti. Amikor épp nem a kis hapsik izmait erősíti, vagy mozgásukat ügyesíti, akkor mindig kapható egy kis trombitálásra vagy Őszanyó kendőjébe burkolózásra.



Nos, nem kevéssé örül ennek Dalnokunk, akinél mindig akad egy virgonc hegedű vagy egy trillázó fuvola, olykor csörgők sora vagy épp egy komótos cselló, amit bármikor előhúz valamelyik zsebéből. A trillák szállnak a tekintetek ragyognak, a fülek nyúlnak, ahogy Andi kiereszti csengő-bongó hangját.

 Ha azt hinnénk, hogy itt a vége a sornak, hát nem! Hisz házi Kabalánknak, RITÁnak!!! -köszönhetően lett egy Orsink, akit az élet igencsak próbára tett, de ő beleállt és nem szaladt el, s most konduktorként tudásával és tiszta szívével kapcsolódik hozzánk.

Büszkén újságoljuk, hogy az idei tanévben szintén csatlakozott hozzánk a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola egyik végzős diákja, Rebeka, aki szakmai gyakorlat keretében merített tapasztalatot a Zugolydalét mindennapjaiból. Petra, mint a gyógypedagógiai főpillérünk immáron harmadik tanévben nyújtotta "szomatos" jobbját fáradhatatlan lelkesedéssel mentorálva a törekvő ifjúságot. Rebeka bátran merült alá a kacifántos körbe, amiben segítette őt a teljes csapat. Így derekasan helyt állt a múlt heti vizsganapján, melynek fényét tovább emelte, hogy Szőcs Anikó, a helyi EGYMI elkötelezett igazgató helyettese, és dr. Márkus Eszter, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola dékánhelyettese, a sokak által ismert, s a "halmikért" tűzön-vízen áttörő szakember volt jelen.

Mindeközben az 5. tanulónk, Hunor is feltűnt a színen és megkezdődött a beszoktatás. A szőke legényke néha kicsit Anya után szipogva, de már egyre többször fülig érő szájjal nevetve hagyja, hogy Zugolyda magába fogadja.














Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

AZ ÖSSZEFOGÁS EREJE

Kép
Az Úr 2016. esztendejében álmot láttunk, hogy a mi kacifántosainknak is lesz sulija.  Aztán az álom rémálommá vált. Megrázva magunkat 2017-ben a régi álmot új köntösbe bújtattuk, és ismét nekifutottunk víziónk megvalósításának. Azt azonban a legmegbízhatóbb jövőbe látó gömbnek sem hittük volna el, hogy ennyi segítő akarat, szorgos kar, kéz, váll kísér majd bennünket az úton. Onnan indultunk, hogy adódott 2 speckó gyerkőc, de nem adódott hozzájuk iskola. Ellenben 2 elszánt anyuka dacolva a magyar valósággal nekirugaszkodott, hogy megoldást találjon. Az elmúlt hosszú hónapok majd minden perce az önkormányzati bérlemény felújításának szervezéséről, a kivitelezési munkálatokról és forrásteremtésről szóltak. A maradék időben pedig Zugolyda ügyeit rendezgettük és Csafna kérdésben lobbizgattunk. Hónunk alatt a kacifántosokkal és a fülünkön lógó tesókkal epilepsziás rohamok és fuldokló etetések között épült és szépült Völgyzugolyház leendő bázisa, Zugolyda-tanoda új otthona
További információk

Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek...avagy a turmix margójára

Kép
Ahogy telnek-múlnak az évek, egyre több minden realizálódik bennem azzal kapcsolatban, hogy mit is jelent súlyosan, halmozottan fogyatékos gyermeket nevelni. Előre bocsájtom, hogy most csak néhány szösszenetet mesélek el arról az élethelyzetről, amelyben vagyunk. A teljes képet megmutatni lehetetlen vállalkozás lenne. Hangulatok, érzések folyton változnak, ez a hullámvasút-effektus. Hol fenn, hol lenn, túlélési, megélési stratégiák dolgozódnak ki szinte észrevétlenül, megannyi szélsőséges érzelem, örök tanulási folyamat önmagunkról, gyermekünkről. Számomra nagyon fontos, hogy ne panaszkodásnak tekintsétek ezt a bejegyzést, mert semmit sem utálok jobban a panaszkodásnál (talán csak a turmixgépet, még akkor is, ha számunkra olyannyira létszügséglet, mint a levegő). Egyszerűen nem visz előre, sőt inkább hátráltat. Mindenben. Itt és most tényekről szeretnék írni. A minap egy kórház liftjébe úgy toltam be a sérült fiamat a babakocsijával (nem szándékosan), hogy a többi utas nem láth
További információk

Vasárnap Völgyzugolyházért futok, avagy Iskolát a kacifántosoknak!

Kép
Nimcsiért, Ivánkáért, Noelért, Gyuszkóért, és remélem, már Hunorért is. Eddig is csináltam ilyet, de azt jól titokban tartottam. Az úgy volt, hogy amikor a futásban újabb és újabb célokat tűztem ki, melyek már kívül estek a komfortzónámon, sokszor úgy tuningoltam magam: értük csinálom. Noelért elfutok a következő villanyoszlopig, aztán Gyuszkóért még a sarokig, máskor Ivánkáért még egy utszahosszat, Nimcsiért meg a piros autóig. Amikor a kisiskolás babonából rálép a fekete kockakőre, azt mantrázva, hogy az aznapi dolgozata így ötös lesz, na, ilyet is csináltam. Akkor most ráteszek még 2 km-t, és ezzel Gyuszkó biztosan hamarabb meggyógyul a tüdőgyulladásból, legyen még 1 km-rel több, hogy Nimcsi buksijában megszűnjenek végre az epilepsziás rohamok. Mert ők ezekből űznek sportot. Ez nem mindig vált be sajnos, mármint a kitűzött penzumot lefutottam, csak a kívánságom nem éppen teljesült. Nem tudom, hogy most fog-e teljesülni a kívánságom, de úgy döntöttem, hogy a Jóügyekért, Tá
További információk